A fogászat számomra nem csupán egy szakma, hanem szívből jövő hivatás. 2018-ban fogászati asszisztensként, majd 2019-ben dentálhigiénikusként dicsérettel végeztem.
Tapasztalom, hogy sok ember számára a fogászati kezelések még ma is stresszt vagy félelmet jelentenek, gyakran gyermekkori rossz élmények miatt. Ezért különösen fontos számomra az ilyen páciensek támogatása. Munkám során az empátia és a személyes odafigyelés kiemelt szerepet kap. Mindig megtisztelő visszajelzés, amikor egy páciens megjegyzi: „nem mindegy, melyik asszisztens van mellettem a kezelés során.”
Úgy gondolom, egy jól képzett, figyelmes orvos mellett az én szerepem is meghatározó. Feladatom nemcsak az orvos munkájának hatékony támogatása, hanem az is, hogy a páciens számára a kezelés minél komfortosabb legyen. Ha valaki félelemmel érkezik, igyekszem oldani a feszültséget beszélgetéssel, humorral vagy apró kedvességgel és ha szükséges, akár a kezemet is boldogan adom oda, amikor az orvos beadja az érzéstelenítőt.
Célom, hogy olyan csapatban dolgozzam, ahol szakmai tudásom és emberi hozzáállásom egyaránt hozzájárul a közös munkához, ahol a mosoly nemcsak szép, hanem őszinte is.
Hiszem, hogy a szeretetteljes és figyelmes hozzáállás éppolyan fontos része a sikeres kezeléseknek, mint a szakmai precizitás.
Bízom benne, hogy hosszú távon munkánk eredményeként egy olyan generáció nő fel, amely számára a fogászatban a megelőzés válik természetes szokássá, és így a kezeléseket már félelem és trauma nélkül élhetik meg.
Ezen dolgozom nap mint nap.
